Vissza
1956. október 24-én, a budapesti forradalom kitörésének másnapján két házi készítésű plakát jelent meg a pomázi postahivatal ablakában. Farkas Zoltán postamester a Himnusz és a Szózat soraival fejezte ki együttérzését a felkelőkkel: „Isten áldd meg a magyart!”, illetve „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar…” A Plébánia utca 1. szám alatti épületben akkor nemcsak a posta működött, hanem a postamester és családja is ott lakott.
A település mindennapi életének és a hírek terjedésének központja a Piac tér, a mai Szabadság tér volt. Itt működött az élelmiszerbolt, a pékség és a szükség esetén mozgósítható tűzoltóság. Az akadozó közellátás miatt kenyérért hosszú sorokban várakoztak az emberek. A téren értesüléseket cseréltek, beszélgettek a fővárosi eseményekről, és itt született meg a közös, csendes kiállás gondolata is.
Az október 25-i budapesti Kossuth téri sortűz híre Pomázra is eljutott. A fegyvertelen tüntetők halála megrendítette a helyieket. Az áldozatok emlékére néma menet indult a Piac térről, végig a főutcán. Mire a Hősök terére értek, már mintegy kétszázan voltak. Az első világháborús emlékmű talapzata előtt Farkas Zoltán elszavalta a Szózatot. Nem hangzott el politikai szónoklat, nem volt közbekiabálás. A résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd az őszi alkonyatban csendben szétoszlottak.
Október 26-án a Tanácsházán közfelkiáltással Farkas Zoltánt választották a helyi Nemzeti Bizottság elnökévé. Köszönőbeszédében a bosszúállás és az erőszak elutasítását hangsúlyozta. A forradalom első napjaiban az épület előtt álló szovjet emlékműről leverték a vörös csillagot.
A Tanácsháza lett a pomázi nemzetőrség központja is. Parancsnokává Bóna Zsigmondot választották, helyettese Héder Géza lett. A pomázi nemzetőrök közé tartozott Rudas András, Katona Sándor és Szutter János. Feladatuk elsősorban a közbiztonság és a nyugalom megőrzése volt, feladatkörükben többek között ellenőrizték a településre érkezőket, és igyekeztek megakadályozni, hogy fegyverek kerüljenek illetéktelen kezekbe. Pomázon a forradalom napjaiban nem történt vérontás vagy lincselés.
Három ellenőrzési pontot tartottak fent a településen: a Marci boltnál a főutca bejövő forgalmát, a Mártírok útja végén, a HÉV-sorompónál a Szentendre felől érkezőket, az állomás előtt pedig a Budapest felől jövőket ellenőrizték. Az utóbbi pontot később a Bajcsy-Zsilinszky utca végére, az úgynevezett leégett malomhoz helyezték át.
Különösen fontos feladatot jelentett a Majdánpolán kiépített légvédelmi tüzérségi állás biztosítása. A bázis parancsnoka a forradalom első napjaiban feloszlatta az állományt, a katonák fegyvereiket átadták a nemzetőröknek, majd elhagyták a települést. Amikor a lakosság elkezdte széthordani a felszerelést, a nemzetőrök megszervezték a terület őrzését és a kikerült fegyverek begyűjtését.
A forradalom leverése után sem szűnt meg azonnal az ellenállás. November 15-én éjszaka a Szentendre és Pomáz közötti HÉV-síneket felrobbantották az általános sztrájk támogatására. A rongálás kisebb kárt okozott, de a forgalom két napig szünetelt.
A begyűjtött fegyverek egy részét a nemzetőrök átadták a kommunista karhatalomnak. A Tanácsházán őrzött fegyvereket azonban visszatartották, attól tartva, hogy azokat újabb ártatlan emberek ellen használják fel. Előbb a régi művelődési ház színpada alá rejtették, majd a decemberi statárium kihirdetése után a Majdánpolán elásták őket.
1957 januárjában megkezdődtek a letartóztatások. A nemzetőrök ügyében február 12-én rögtönítélő katonai bíróság döntött. Bóna Zsigmondot és Katona Sándort halálra ítélték, és még aznap kivégezték. Héder Géza, Rudas András és Szutter János ítéletét kegyelemből életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. Hat év után, az 1963-as amnesztiával szabadultak. Farkas Zoltán hároméves börtönbüntetést kapott, érdekében a pomáziak aláírásokat gyűjtöttek. Egy év után térhetett haza.
A forradalom pomázi helyszíneit 2021-ben a Közösen a Városunkért Egyesület jelölte meg a városban. Az emlékpontokat Seres János szobrászművész kerámiazászlói jelzik, rajtuk QR-kóddal, amelyet okostelefonnal beolvasva megismerhetjük az adott helyszínhez kötődő eseményeket. A forradalom évfordulóján a helyi diákok minden évben emléktúrán járják végig ezeket a helyszíneket, felidézve az 1956-os pomázi eseményeket és résztvevőik helytállását.
